Végrehajtó funkciók – az agy „irányítóközpontja”

​

Sokszor azt gondoljuk, hogy egy gyermek azért feledékeny, szétszórt vagy nehezen tartja be a szabályokat, mert nem figyel eléggé vagy nem akar együttműködni. A háttérben azonban gyakran a végrehajtó funkciók eltérő működése áll.

A végrehajtó funkciók olyan magasabb rendű gondolkodási folyamatok, amelyek segítenek abban, hogy célokat tűzzünk ki, megtervezzük a teendőinket, irányítsuk a figyelmünket, szabályozzuk az érzelmeinket és rugalmasan alkalmazkodjunk az új helyzetekhez.

​

Milyen készségek tartoznak ide?

​

• Figyelemszabályozás – a fontos információkra tudjunk összpontosítani.

• Munkamemória – fejben tudjuk tartani és felhasználni az információkat.

• Tervezés és szervezés – egy feladat lépéseinek megtervezése.

• Impulzuskontroll – megállni, mielőtt cselekszünk.

• Kognitív rugalmasság – alkalmazkodni a változásokhoz, más megoldást keresni.

• Problémamegoldás – több lehetőség közül kiválasztani a legmegfelelőbbet.

• Érzelemszabályozás – a viselkedés irányítása erős érzelmek mellett is.

​

Hol "laknak" ezek a funkciók az agyban?

​

Bár gyakran a homloklebenyről beszélünk, valójában a végrehajtó funkciók nem egyetlen agyterülethez kötődnek. Több agyi hálózat dolgozik összehangoltan.

A legfontosabb szerepet a prefrontális kéreg tölti be, amely a tervezésért, döntéshozatalért és önszabályozásért felel. Ehhez kapcsolódik a parietális kéreg, amely a figyelem irányításában vesz részt, az elülső cinguláris kéreg, amely segíti a hibák észlelését és a konfliktusok kezelését, valamint a bazális ganglionok, amelyek a cselekvések kiválasztását és a szokások kialakulását támogatják. Az érzelmi szabályozásban a limbikus rendszer, a mozgások és a készségek finomhangolásában pedig a kisagy is fontos szerepet játszik.

Más szóval: a végrehajtó funkciók egy jól összehangolt agyi hálózat működésének eredményei.

​

Miért fontos ez a mindennapokban?

​

Ha ezek a funkciók még éretlenek vagy nehezebben működnek, a gyermeknél megjelenhet:

• figyelmetlenség,

• szétszórtság,

• feledékenység,

• impulzív viselkedés,

• nehézség a feladatkezdésben vagy befejezésben,

• gyenge időbeosztás,

• könnyű kibillenés váratlan helyzetekben.

​​​​

Milyen helyzetekben van szükség végrehajtó funkciókra?

​

A végrehajtó funkciókat a gyermek szinte minden nap használja – sokszor úgy, hogy észre sem vesszük. Az iskolában, otthon és a társas kapcsolatokban egyaránt ezek segítik a hatékony működést.

​

Az iskolában

A végrehajtó funkciók szerepet játszanak például abban, hogy a gyermek:

• végighallgassa a tanári utasítást, és emlékezzen a több lépésből álló feladatra (munkamemória);

• elkezdjen dolgozni anélkül, hogy folyamatosan noszogatni kellene (feladatindítás);

• hosszabb ideig fenntartsa a figyelmét egy tanórán vagy dolgozat közben (figyelemszabályozás);

• ellenőrizze saját munkáját, és észrevegye a hibáit (önmonitorozás);

• beossza az idejét egy dolgozat vagy házi feladat elkészítése során (tervezés);

• alkalmazkodjon, ha a tanár menet közben változtat a feladaton (kognitív rugalmasság);

• kivárja a sorát, ne szóljon közbe, ne reagáljon impulzívan (gátlás).

​

Otthon

Otthoni helyzetekben is folyamatosan szükség van ezekre a készségekre. Például amikor a gyermek:

• reggel önállóan készülődik az iskolába;

• összepakolja a táskáját;

• sorrendben végzi el az esti teendőket;

• befejez egy játékot, mielőtt újba kezdene;

• képes kezelni, ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzelte.

​

A társas kapcsolatokban

A végrehajtó funkciók segítenek abban is, hogy a gyermek:

• kivárja, amíg a másik befejezi a mondandóját;

• alkalmazkodjon a játék szabályaihoz;

• elfogadja, ha veszít;

• felismerje saját érzelmeit és megfelelően reagáljon rájuk;

• konfliktushelyzetben ne az első indulat vezesse.

​

Mire figyelhet a szülő?

​

Ha a végrehajtó funkciók fejletlenebbek vagy nehezebben működnek, a gyermek például:

• gyakran elveszíti a felszerelését;

• elfelejti, mit kértek tőle néhány perce;

• nehezen kezd bele a feladatokba;

• sokszor félbehagyja, amit elkezdett;

• kapkod, figyelmetlen hibákat vét;

• nehezen viseli a változásokat;

• könnyen kizökken vagy elterelődik;

• gyakran közbeszól, impulzívan reagál;

• csak folyamatos emlékeztetéssel tudja elvégezni a napi teendőket.

​

Ez nem feltétlenül jelent diagnózist vagy alacsony intelligenciát. Sokkal inkább azt mutatja, hogy az idegrendszer egyes szabályozó folyamatai még támogatást igényelnek.

​

Jó hír, hogy fejleszthetők!

A végrehajtó funkciók gyermekkorban és serdülőkorban intenzíven fejlődnek. Játékos feladatokkal, mozgásfejlesztéssel, megfelelő kihívásokkal, valamint szükség esetén célzott fejlesztő módszerekkel ezek a készségek jól támogathatók.

A cél nem csupán az, hogy a gyermek jobban teljesítsen az iskolában, hanem hogy magabiztosabban tudja irányítani saját figyelmét, viselkedését és gondolkodását, ami hosszú távon az önállóság és a sikeres mindennapok alapja.

​

​​Szerző: Kovácsné dr. Benkő Anita, pszichológus

​

Felhasznált szakirodalom

• Diamond, A. (2013). Executive Functions. Annual Review of Psychology, 64, 135–168. https://doi.org/10.1146/annurev-psych-113011-143750

• Anderson, P. J. (2002). Assessment and development of executive function during childhood. Child Neuropsychology, 8(2), 71–82.

• Zelazo, P. D., Carlson, S. M., & Kesek, A. (2008). The Development of Executive Function in Childhood. In C. A. Nelson & M. Luciana (Eds.), Handbook of Developmental Cognitive Neuroscience (2nd ed.). MIT Press.

• Lezak, M. D., Howieson, D. B., Bigler, E. D., & Tranel, D. (2012). Neuropsychological Assessment (5th ed.). Oxford University Press.