Tudástár

Figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar - ADHD

 

 

Az ADHD-t a mai gyermekek leggyakoribb viselkedés zavarának tekintik.

Manapság úgy tartják, hogy az ADHD fő okai az agy működésében bekövetkező változások, amelyek pszichoszociális tényezőkkel kombinálva vezetnek a rossz figyelemkoncentrációhoz, az impulzív viselkedéshez és a nyugtalansághoz.
 

Hogy néz ki ez a hétköznapokban?

 

Bohóckodnak, izgatottak, hangosak és türelmetlenek. Nehezebben tűrik a kudarcokat, a várakozást. Figyelmük gyakran terelődik, nehezen fókuszálnak amikor többlépéses feladatsort próbálnak végrehajtani és nem fejezik be a tevékenységet. Felállnak, otthagyják a helyüket, felmásznak bútorokra. Túlzott mozgásos aktivitást mutatnak, amely tele van nem célirányos energiával. Túl sokat beszélnek. Tolakodóan viselkedhetnek. Rosszul mérik fel a kockázatot, veszélyérzékelésük eltérést mutat. Serdülőknél a motoros nyugtalanság sok esetben jelentősen csökken, miközben az impulzivitás és a figyelemzavarok gyakran fennmaradnak.

 

Az ADHD-val küzdő gyermekek gyakran félreértettek.

Nincs könnyű dolguk! Gyorsan kívülállókká válnak az óvodában vagy az iskolában.

 

Egyes tünetek felnőttkorban is jelen vannak, szétszórt, feledékeny, kedvetlen felnőtt válik belőlük. Az 1990-es évekig az ADHD-t gyakran olyan rendellenességnek tekintették, amely csak a gyermekeket és a serdülőket érinti, és amely a felnőtté válással gyógyul. 

Ma már tudjuk, hogy ez a probléma nem múlik el. Létezik ADHD ambulancia felnőttek számára is.

 

A zavar megjelenése a különböző életkorokban eltérő súlyosságú:

• A legtöbb érintett óvodáskorú ADHD-s gyermeknél a túlzott mozgási késztetés áll az előtérben. Verekednek, hirtelen és meggondolatlanul cselekszenek.

• Iskolás korban különösen az okoz nehézséget, hogy hosszú ideig kell ülniük, csendben lenniük.

• Nehezen tudnak koncentrálni. Figyelmen kívül hagyják a részleteket, óvatlan hibákat követnek el, gondot okoz a feladatok megszervezése és tervezése, elveszítenek dolgokat, álmodozóak, zavaróak és feledékenyek. Ezek a tünetek gyakran felnőttkorban is fennállnak.

• Vannak, akik fokozott impulzivitástól szenvednek: spontán és kockázatosan reagálnak, anélkül, hogy a következményeket átgondolnák, félbeszakítanak másokat, vagy erőszakos, néha bántó dühkitöréseik vannak, amelyek súlyos konfliktusokhoz vezethetnek a társadalmi interakciókban.

​

Az ADHD-s betegeknél az alaptünetek mellett gyakran más rendellenességek is kialakulnak, amelyeket szintén kezelni kell, mivel ezek jelentős negatív hatással lehetnek az ADHD prognózisára. 

​

Ezek a következők:

• A szociális viselkedés zavara (agresszivitás)

• Részképességek fejlődése lassúbb, egyenetlenebb (motoros és nyelvi terület, vizuális észlelés, iskolai teljesítmény gyengesége, tanulási zavarok

• Tic

• Depressziós kórképek, negatív énkép

• Szorongásos zavarok – teljesítményszorongás

• Megromlott kapcsolatok a családtagokkal, pedagógusokkal és a társakkal

​

Az iskolai eredmények általában messze elmaradnak a tényleges képességektől. Hiányzik a koncentráció és a türelem, a rövid távú memória nagyon gyengén működik. Az olvasási, helyesírási és/vagy számolási zavarok gyakran előfordulnak más területeken nyújtott jó teljesítmény mellett. 

​

Az iskolában sajnos még mindig előfordul olyan szemlélet, hogy az ADHD-ban szenvedő gyermeknek speciális iskolában a helye.

​

Mit gondol a társadalom az ADHD-ról?

Fake news #1    

Az ADHD egy divatos diagnózis, egy kitalált rendellenesség, amely valójában nem is létezik,

Igazság:       

Az ADHD jellemzőivel rendelkező viselkedési rendellenesség első tankönyvi leírása Melchior Adam Weikard német orvostól származik. Az évszám 1775!
 

Fake news #2                       

Az ADHD-s gyermek szülője gondatlan és nem nevel elég szigorral.

Igazság:                   

Az ADHD-s gyerekek nem rosszak és nem is rosszul neveltek!

A nevelési problémák inkább a zavar miatt kialakuló szülői inkompetencia érzés, helytelen kompenzációs technikák miatt alakulnak ki.

​

Fake news #3

Az ADHD-s gyermekek intellektusa alacsony. Képességeik gyengék.

Igazság:

Bár az ADHD társulhat más problémákkal is, de többségében normál vagy átlagon felüli intelligenciával rendelkeznek. A vizsgálatokon tapasztalt részképesség problémák, idegrendszer fejlődési egyenetlenségek jó hatékonysággal fejleszthetők, így az iskolai teljesítmény nagymértékben növelhető.

​

Fake news #4                       

A gyógyszeres kezelés egyetlen célja a bosszantó és zavaró gyermekek megnyugtatása.

Igazság:                   

A gyógyszer felírása pszichiáter szakorvos kompetenciája. A gyógyszeres terápia nem arról szól, hogy jó viselkedésűvé tegyék a gyerekeket, hanem lehetőséget kapnak arra, hogy zavartalanul fejlesszék képességeiket. Ellenkező esetben fennáll az iskolai kudarc, az oktatási hiányosságok, a munkanélküliség, a pszichiátriai betegségek, például a depresszió, a kábítószerrel való visszaélés, vagy a bűnözés kockázata.

​

Hogyan hatnak a gyógyszerek?

A gyógyszerek működésre serkentik az agy bizonyos területeit, és hatással vannak a dopaminrendszerre, amely az aktivitás és a figyelem szabályozásában vesz részt. Egyensúlyba hozza, megnyugtatja a gyermeket és segíti az agynak a környezeti ingerek jobb feldolgozását.  Sok esetben csak a gyógyszerelés után válik sikeressé pl. a mozgás terápia, viselkedés terápia, vagy neurofeedback terápia.

​

A fent leírt téves gondolatok vezetnek el oda, hogy a valódi segítséget nem kapják meg az ADHD-ban szenvedő gyermekek, felnőttek. Sajnos így elveszik az esély arra, hogy a képességeiknek megfelelő pályát fussanak be.

 

Az ADHD-s gyermekek számára a multimodális terápia kívánatos, azaz a terápiák különböző formáinak egyéni kombinációja . A kezelés lehetséges elemei az oktatás és tanácsadás, valamint a szülők képzése, a viselkedésterápia, a pszichodráma foglalkozások, a koncentrációs tréning (neurofeedback terápia) és a gyógyszerfelírás.

 

Kivizsgálás szükséges, ha :

1. Distresszt okoznak a kisgyermekek számára.

2. Distresszt okoznak a család számára.

3. Negatívan befolyásolják a gyermek szociális kapcsolatait.

4. Korlátozzák a gyermek részvételét az életkornak megfelelő tevékenységekben és rutinokban.

5. Korlátozzák a családot mindennapi tevékenységekben és rutinokban, vagy

6. Korlátozzák a gyermeket abban, hogy új készségeket sajátítson el, vagy akadályozzák fejlődését.

 

Ahhoz, hogy az ADHD diagnosztizálható legyen, a viselkedési és figyelmi problémáknak hosszabb ideig, legalább hat hónapig fenn kell állniuk, az élet legalább két területén (pl. család, ill. óvoda/iskola). A szülők általában korai életkoruktól kezdve rendkívül kimerítőnek találják az érintett gyermekekkel való életet, de az ADHD-t csak három éves koruk után lehet biztosan diagnosztizálni.

​

A diagnózisnak fontos építőelemei lehetnek:

• A szülők/az érintettek átfogó anamnézise
   

• Finom- és nagymotorika, a mozgáskoordináció vizsgálata, az érzékszervek vizsgálata, gyermekpszichiátriai és neurológiai vizsgálat.
   

• Pszichológiai és pedagógiai vizsgálatok: intelligencia- és figyelemvizsgálatok, iskolai (olvasási, írási és számolási) képességek vizsgálata, érzelmi és szociális fejlődés vizsgálata
   

• Viselkedés-megfigyelése, az erősségek/kompetenciák és a gyengeségek/hiányok meghatározása)

​

Miben segítheted gyermeked?

Gyermeked olyan problémával küzd, mely tartós hatással lehet fejlődésére. El kell fogadnod, hogy nem szórakozásból vagy rosszkedvből viselkedik így. Saját viselkedésétől is szenved. 

Gyermekednek szüksége van rád! Hangsúlyozd pozitív tulajdonságait. A különleges tehetségeket korán fel kell ismerni és bátorítani kell. Önmagához mérd fejlődését. Vedd észre a pozitív változásokat, igyekezetét. A pozitív visszajelzések növelik önbecsülését, mert a gyerek rájön, hogy képes tenni valamit. 

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

Írta: Tóthné Tuppa Anita - 2023.01.22.